Over 12 weeks now/12. hét betöltve!/

I am so happy to say now that the 12th week is over!!! First off because I was worried about this new little life in me, whether everything is ok for him or her inside there. Whether s/he is going to keep developing or just give it up...But I knew that s/he was in God's hands, He forms us even in the womb and it seems like He is forming this little new life to be healthy. Thanks be to Him for this!
Secondly the first three months were not super easy...Everything was just so different, my tummy did not feel good most of the time, it hurt every evening and also I was so tired that I would pass out around 7 p.m. I couldn't do much, that's for sure! But Shane was a super hubby, as he is all the time, but during this period he was exceptionally great! Now I am feeling much better, not so tired, my tummy doesn't feel so weird and my appetite is back: I crave for a lot of things, especially hurka (Hungarian sausage), which I never really liked before of course.
Thirdly is that the time came to tell everyone the news, really everyone, even my boss. Well, he didn't take it very well, but he wasn't a jerk either (that's what I expected). So now it is not an elephant in my workplace anymore. Now it is something that everyone knows and that makes a better atmosphere there. I don't really like secrets to be honest.
So now "only" a little more that 26 weeks to go...Ooooh, it is so exciting...fresh news later!

Annyira örülök, hogy túl vagyok a 12. héten!!! Először is, mert aggódtam ezért a kis életért idebent, hogy vajon minden megfelelő-e a számára, hogy vajon tovább tud-e majd fejlődni vagy egyszer csak fel kell hogy adja...De tudtam, hogy Isten kezében van és hogy Ő már az anyaméhben formál bennünket, és úgy tűnik, hogy egészségben tartja őt és minden rendben. Hála Neki!
Másodszor, amiatt is nagyon örülök, mert az első 3 hónap nem volt nagyon könnyű...Minden annyira más volt, nem volt jó a gyomrom, fájt is esténként, borzasztó fáradt voltam, legtöbbször már 7-kor aludtam. Nem sok mindent tudtam csinálni, az biztos! De Shane szuper férj volt, ahogyan általában is az, de ezen időszak alatt meg különösen. És most már sokkal jobban vagyok, nem vagyok fáradt, visszatért az étvágyam, mindenfélét kívánok, főleg hurkát, ami persze azelőtt sose volt a kedvencem.
Harmadszor pedig azért örülök, mert a 12. héttel eljött az idő, amikor már mindenkinek el lehet mondani, például a főnökömnek is. Nos, nem volt nagyon elragadtatva, de nem is fogadta nagyon szörnyen (rosszabbra számítottam). Szóval most már nem nyílt titok a munkahelyen, hanem mindenki tudja és ez sokkal jobb így. Nem szeretem a titkolózást!
Szóval most már "csak" 26 hét van hátra...Jaj, olyan izgalmas...újabb hírek később!